Nagyon jó dolog az önkéntes munka, szükség is van rá. Sőt: jóval többre lenne szükség. De nem mindegy, hogyan, milyen formában, milyen küldetéstudattal, milyen ideálokkal, elvárásokkal vág bele az ember. Főleg akkor, ha egy gyerekotthonban önkénteskedik. Lehet, hogy amikor megérkezünk egy otthonba, nem értjük, nem látjuk, hogy mi miért van… az itt folyó a nevelés egy folyamat, ugyanakkor van a gyermekeknek egy megszokott életük az otthonban. Ebből ezen a napon kicsit kirángatjuk őket, és lelkesedésünk rájuk is átragad … és amikor a segítők elmennek átszellemülten, a gyermekek maradnak. Itt mindennek oka van, és nem véletlenül van néha nem annyira „szép napot” hangulat.
„A lényeg a gyerek, és az ő biztonsága. Mindenáron. Senki sem zavarhatja meg” – ez pedig sokszor a „lehetetlen” küldetés.
A Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskola már 1968. óta gondozza, neveli és oktatja azokat a gyermekvédelmi gondoskodásra is szoruló gyermekeket, akik pszichésen és kismértékben organikusan is sérültek. Sok esetben hátrányos helyzetük miatt – ami adódhatott a születési sérülésekből, a családban vagy máshol elszenvedett traumáktól, a gyakori iskolaváltásokból – mentálisan is erősen retardált állapotban kerülnek hozzájuk. Az intézmény olyan általános iskolaként is működik, ahol a gyermekek csökkentett osztálylétszámban és állandó pszichológiai, pszichiátriai, gyógypedagógiai és fejlesztő pedagógiai ellátás mellett különleges, szükség esetén egyéni bánásmódban részesülnek.
Április 14, ragyogó napsütés, lelkes vállalati csapatok, izgatott készülődés, és a döbbenet…. ma Magyarországon, Budapest XI. kerületi gyermekotthona, senki sem számított arra, ami itt várta az önkénteseinket.
Az otthon főbejárata is már lehangoló képet nyújtott, az állandó szökések miatt, kitört ablakok, megrongált bútorok, rengeteg szemét fogadott minket. Az épületen érződött a nevelők törekvése, hogy dekorációval otthonossá tegyék a környezetet, de ezek megóvása sajnos nem sikerült, mindenhol látszik az ott élő gyermekek kitörési kísérlete, hogy indulataik megfékezésére kevés lehetőség adódik nevelőik részéről.
Szinte kilátástalannak éreztünk minden, de szépíteni, segíteni érkeztünk.
Gyors feladatkiosztás, és mindenki szétszéledve kereste, hogy mit is tehetne azért, hogy az itt élő gyermekeknek környezetük megszépítésével követendő példát mutasson.
Kerítést festettünk, virágládákba virágokat ültettünk, raklapbútorokat építettünk és festettünk színesre, takarítottunk, tízórait osztottunk, a gyermekeknek kreatív foglalkozást tartottunk.
Így munkánk végére fizikailag és érzelmileg is elfáradtunk. Mert hiába a jókedv, az önfeledt játék, de a jövőjük bizonytalansága és a családi szeretet hiánya érződik a levegőben. Mégis megérte őket megismerni, megnevettetni, nekik örömet szerezni, mert lehet, hogy nekünk csak egy röpke nap volt, de az ő rövidke életükben minden boldog perc éveknek számít.
Szeretnénk külön is köszönetünket kinyilvánítani a résztvevő AmCham tagvállalatoknak, akik szinte erejükön felül teljesítettek ezen a napon, és munkájukon kívül számos tárgyi adománnyal is segítették a nap sikerét.
Köszönjük: AVIS Group, BME Kéttannyelvű Gimnázium, Exxonmobil BSC, Kürt Alapítványi Gimnázium, MAPI Zrt., NCR Hungary, Lexmark, Tata Consultancy, és egyéni segítőink: László Ilona, Bryják Ildikó, Nagy Andrea és párjuk.
…. és a második helyszínünk a Bliss Alapítvány, ahová már visszatérő vendégként mentünk:
Az NCR Hungary lelkes kis csapata évek óta minden alkalommal elsők közt jelentkezik az önkéntes megmozdulásainkra. A segítő kezeken túl Ők biztosítják a raklapokat, melyekből a bútorokat tudjuk elkészíteni, színezésükhöz a festékeket, idén plusz még a tisztítószereket is, mellyel tisztává varázsolták a Bliss Alapítvány helyiségeit.
Az Ő beszámolójukat osztjuk most meg veletek, és minden elismerésünk a csapatnak:
„NCR-es kicsi ám annál elhivatottabb csapatunk (6 fő – akadt köztük kettő fő új tag is 
) április 14-én igazi tavaszi, verőfényes szombaton immár “régi” ismerőként köszönthette az AmCham és a Bliss Alapítvány munkatársait.
Első látogatásunk – 2016. októbere óta – sokat szépült a hely, köszönhetően az önkéntesek munkájának is. Így idén inkább tavaszi nagytakarításra gyűltünk össze az AmCham Alapítvány által szervezett Önkéntes napon.
A hölgyek kívül és belül egyaránt csinosítgatták az épület számos ablakát, és termét. A többség ablakot pucolt, de akadt, aki a finoman sem erőgépnek nevezett porszívóval vívta meg termek hadát. Ez ihlette az elhatározást, hogy a következő ősszel tartandó önkéntes Süti Nap bevételét egy nagyteljesítményű gép beszerzésére fordítanánk a Bliss Alapítvány részére.
Ezalatt a férfiak a kertet tették rendbe. Felsöpörték a hársfa termését, füvet nyírtak letakarították a kinti játékokat és még a már régóta elhanyagolt előkertre is maradt energiájuk!
Elmondhatjuk, hogy mindenki nagyban hozzájárult, hogy a délután kettőkor, a befejezésnél elégedetten nézhessünk körbe és mondhassuk, NA most már rendben vagyunk! Ám mégis ahogy a munka oroszlánrésze, így az elismerés is a két fiút, Andrást és Gábort illeti.”
